Évente 150-300 gyerek sérül meg kerékpáros balesetben
Nem ismerik a szabályokat, de bárhol kerékpározhatnak
Miért nem elég pusztán a KRESZ-táblákat megtanítani?
Gépjárművezető-oktatók tanítsanak biciklizni gyerekeket?
Mit jelent a strukturált képzés és hogyan csinálják mások?
„Katica, most körülnézünk!”, mondta a zebrához érve a 30-as éveiben járó nő. A kislány, lehetett úgy négy-öt éves, tágra nyitotta a szemeit, csinált egy fejkörzést, ahogy azt az oviban tanulták, és várta a szerinte megérdemelt dicséretet. Hiába. Pedig azt tette, amit mondtak neki.
Felnőttként, a gépjárművezető-képzésben is gyakran elhangzanak olyan mondatok, mint például a gyalogos-átkelőhelyet „fokozott óvatossággal”, „fokozott körtekintéssel” kell megközelíteni….
De pontosan mit is jelent ez? Hogyan kell fokozottan óvatosnak lenni? Mikor vagyok fokozottan körültekintő? Ha a tanulóvezető rákérdez, az oktató elmagyarázza mekkora sebességgel kell megközelíteni az átkelőt, mire figyeljen, hol keresse a veszélyforrásokat és mik lehetnek azok.
A gyerek nem mindig kérdez, mert még azt sem tudja mit kellene kérdezni. De, még ha kérdezne is: vajon milyen választ kapna, amikor a baleseti statisztikák szerint a gyalogos és kerékpáros balesetek felét maguk a gyalogosok és kerékpárosok okozzák figyelmetlenséggel, a szabályok be nem tartásával.
12 éves kortól már a főúton is kerékpározhat a gyerek anélkül, hogy ismerné a közlekedés szabályait. Nem csak a KRESZ szabályokat, hanem azok alkalmazását is!
Magyarországon évente 1200-1500 sérüléssel járó kerékpáros-balesetről szereznek tudomást a hatóságok. Egyes kutatások szerint azonban sokkal több történik. Sok kerékpáros be sem jelenti, ha balesetet szenvedett. Sokszor amúgy is csak másnap derül ki, hogy súlyosan megsérült.
150-300 gyermek sérül meg évente kerékpáros balesetben. Az összes kerékpáros-baleset 15-20 százalékában az áldozatok 14 év alattiak. Akik már rendszeresen egyedül kerekeznek el az iskolába, de még nem gyakorlott bringások és a szabályismeretük sem mindig elég ahhoz, hogy biztonságosan közlekedhessenek.
Kinek kell megtanítani a gyerekeket gyalog és kerékpárral közlekedni?
A közlekedésbiztonsági szakirodalom szerint a közlekedésre nevelés nem egyszeri tudásátadást jelent, hanem strukturált oktatást, amelyben a gyerekek egymásra épülő lépésekben sajátítják el a közlekedési szabályokat, amiket aztán előbb biztonságos környezetben, később valós forgalomban begyakorolhatnak.
Az OECD kutatásai szerint az életkoruknak és közlekedési szokásaiknak megfelelő gyakorlati elemeket tartalmazó képzés lényegesen javítja a veszély felismerési képességet. A pusztán elméleti oktatás – ideértve azt is, ha a szülő csak elmondja a konyhaasztal mellett, hogyan kell közlekedni - jóval kevésbé hatékony és a „tanultakat” hamar el is felejti a gyerek.
Nem elég megmutatni egy KRESZ-táblát – hangsúlyozzák a szakemberek. A gyereknek kontrollált körülmények között, felnőtt szakember vagy a szülei felügyeletével meg kell tapasztalnia, mit jelent valójában elsőbbséget adni, irányváltoztatás előtt jelezni, biztonságosan áthajtani a kereszteződésen.
A közlekedésbiztonság terén élenjáró országokban kialakított oktatási modellek legfőbb tanulsága, hogy ahol korán, szervezetten és gyakorlatiasan tanítják a kerékpáros közlekedést, ott mérhetően kevesebb a baleset és magasabb a szabálykövetés.
Nézzünk néhány példát!
Németországban az általános iskola 3-4. osztályában minden tanuló részt vesz a Deutsche Verkehrswacht és a rendőrség által közösen szervezett kerékpáros képzésben. A program elméleti és gyakorlati részből áll, valódi forgalmi szituációkkal, és a végén oklevelet kapnak a programot sikeresen teljesítők.
A német kisiskolások 95%-a részt vesz a programban. A Bundesanstalt für Straßenwesen (BASt) elemzései szerint a gyermekkorú kerékpáros sérültek száma az 1970-es évek óta tartósan és jelentősen csökkent - nem kis részben a struktúrált képzésnek köszönhetően.
Hollandia a világ egyik legalacsonyabb kerékpáros halálozási arányával büszkélkedhet a megtett kilométerekre vetítve, és ez nem véletlen. A Veilig Verkeer Nederland által szervezett közlekedési vizsgán a 11–12 éves tanulók több mint 90%-a részt vesz - országos elméleti teszttel és valós forgalomban tett gyakorlati vizsgával.
A SWOV (Holland Közlekedésbiztonsági Kutató Intézet) elemzései szerint a strukturált oktatás és persze a kiváló kerékpáros infrastruktúra együttesen vezetett oda, hogy Hollandiában a kerékpározás nemcsak elterjedt, hanem biztonságos is.
Ausztriában a 10–12 éves gyerekeknek Radfahrprüfungot - kerékpáros vizsgát - kell tenniük ahhoz, hogy önállóan közlekedhessenek a közúton. Vizsga hiányában ezt csak felnőtt kíséretével tehetik meg. Aki ismeri a kamaszok lelkivilágát pontosan tudja: 10-12 éves korban nagyon ciki, ha valaki nem kerekezhet a haverokkal, mert nincs kerékpáros jogsija. És ez az ő korukban mindennél nagyobb motiváló erő!
Az Austrian Road Safety Board adatai szerint a vizsgát teljesítő gyerekek biztonságosabban közlekednek és kevesebb hibát követnek el, illetve kevesebb balesetben érintettek.
Magyarországon is létezik kerékpáros közlekedés oktatás az iskolákban, ám annak gyakorisága részben iskolafüggő, részben a tanítók és az iskola rendőreinek hozzáállásán, elhivatottságán múlik.
A Nemzeti Alaptantervnek része a közlekedési ismeretek oktatása. Azonban még a rendőrségi és a számos magas szintű civil kezdeményezésekkel együtt sem valósul meg minden iskolában azonos szinten. A foglalkozások inkább projektalapon, kampányszerűen szerveződnek, nem folyamatosan és strukturáltan. Ritkán tartalmaznak például az iskolai programok olyan gyakorlati elemeket, amikor valós közlekedési helyzeteket gyakorolhatnak be a tanulók. Emellett a magyar gyakorlatban nincs országosan egységes mérhető visszajelzés, vizsga.
A téma kutatói szerint azonban nem feltétlen a kötelező a vizsga, a kerékpáros jogosítvány vagy oklevél miatt fontos a kisiskolásokat megtanítani közlekedni és begyakoroltatni velük azoknak a közlekedési szituációknak a kezelését, amelyekkel már ők is nap mint nap találkozhatnak. Bár a holland és a német, de még inkább az osztrák példa is azt mutatja, hogy a program végén átadott „papír” jelentősen növeli a tanulás presztízsét.
Sok országban még ennél is tovább mennek. Egyfelől, függetlenül attól, hogy az elektromos rollerek és más mikromobilitási eszközök milyen kategóriába tartoznak, hogy járműnek minősülnek-e vagy sem, a kerékpáros-képzés keretében az e-rollerekre és társaikra vonatkozó tudnivalókat is oktatják.
Másfelől bevonják a közlekedési képzésbe a gépjárművezető-oktatókat is, akik nemcsak hiteles képviselői a szakmának, hanem a gyerekek számára még ismeretlen szempontból az autósok szemszögéből is el tudják magyarázni a szabályokat.
A külföldi példák azt mutatják: kell egy átgondolt, gondosan felépített képzési rendszer, amiben a gyerekek megtanulhatnak közlekedni és felismerni a veszélyt. Különben a balesetmegelőzésben továbbra is az dominál majd, ami most - a szerencse.
