A kutatások azt mutatják, hogy a gazdag emberek kevésbé együttérzőek a nekik kiszolgáltatott embertársaikkal.
Ez akkor is igaz, ha autót vezetnek: minél drágább az autó, annál kevésbé figyelmes a sofőr.
Egy kutatás szerint az autó árának arányában, ezer dolláronként 3 százalékkal csökken az esély, hogy átengedik a zebrán a gyalogost.
A járműgyártók és -kereskedők a marketing gazdag eszköztárának segítségével azt igyekeznek elérni, hogy a vevők a minél nagyobb, erősebb és drágább autók után vágyakozzanak. A gyerekek is tudják, hogy a kicsi, egyszerű és fürge autónál akkor is jobb a nagy és brutális, ha az utóbbi a szűk helyeken ormótlan és suta, kanyarban imbolyog és egyébként is lomha.
Az is közismert, hogy bár az úton a KRESZ szerint minden közlekedő egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek. Például az egyik híres német autógyártó - melynek modelljei az orrukon kék-fehér emblémát hordanak - sofőrjei vezették be azt a szokást, hogy az a menő, aki sosem indexel, féktávon belül vág be eléd, és nagyon könnyen ideges lesz, ha úgy ítéli meg, hogy feltartják.
Az erős és drága - vagy legalább annak látszó - autók ezért kellenek a hatalmaskodó sofőröknek, hogy megfélemlítsék a többieket. A húszéves kisautó volánjánál ülve ez sokkal nehezebb: ezeket még az egy számmal nagyobb, de képességeket tekintve ugyancsak szerény családi autók vezetői is szívesen nézik levegőnek. Mindebből látható, hogy a kíméletlenség nem köthető anyagi helyzethez, de kétségtelen, hogy a drága gépkocsik közúti ténykedése gyakran alátámasztja a többségben élő negatív sztereotípiákat.
A tudományos eredmények meglehetősen egybehangzók ebben a kérdésben: a drága autók sofőrjei a legkíméletlenebb résztvevői a forgalomnak. Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint a drága járművek vezetői kisebb valószínűséggel állnak meg és engedik át a gyalogosokat az útkereszteződésben. A lassítás valószínűsége 3%-kal csökken minden ezer dollárral, amit a járművük ér.
A Las Vegas-i Nevadai Egyetem kutatói azt feltételezik, hogy a drága autók tulajdonosai felsőbbrendűnek érzik magukat a többi közlekedővel szemben, és kevésbé képesek együttérezni a gyalogosokkal. Erre a következtetésre azután jutottak, miután felkértek önkénteseket, hogy több százszor keljenek át a zebrán, miközben a kutatást végzők rögzítették és elemezték az autósok reakcióit.
A kutatók egy-egy férfit, valamint egy-egy nőt kértek meg, hogy keljenek át. A statisztika szerint az autók nagyobb valószínűséggel adtak elsőbbséget a női gyalogosok esetében. A járművek a nők előtt az esetek 31%-ában álltak meg, szemben a férfiak 24%-ával.
Összesen csaknem ötszáz autó áthaladását vizsgálták, és a gépkocsi értékének az ismeretében megjósolható, előre jelezhető volt, hogy miként fog viselkedni a gyalogos átkelőnél. Úgy tapasztalták, hogy a gépkocsi pillanatnyi értéke szerint, ezer dolláronként 3%-al csökkent az esélye annak, hogy a sofőr átengedi a gyalogost.
De vajon miért kíméletlenebbek a gazdagabbak? Steve Taylor brit pszichológus szerint ennek a gazdagok gazdaggá válásának a folyamatában lelhető meg a megfejtése. Elmélete szerint sajátos jellemvonások segítik elő a gazdagodást. A szakember ezt “dark triad”-nak nevezi, és olyan személyiséget ír le, akiben a pszichopátia, a nárcizmus és a machiavellizmus jegyei egyaránt jelen vannak. Emellett hiányzik belőlük az együttérzésre való képesség. A fenti karakterű személyek sokkal nagyobb arányban találhatók meg a nagy világcégek vezetői garnitúrájában, mint másutt. Ugyanők felsőbbrendű tudattal vesznek részt a közúti forgalomban, és nem mutatnak együttérzést a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel, például a gyalogosokkal szemben.
N. V.
