Az ezredforduló idején többnyire még olyan autókat bocsátottak ki a gyárak, amelyek nem takarták el a vezető szeme elől az út fontos részeit
Az azóta tervezett karosszériák esetében az áramvonalasság, a divatos megjelenés oltárán feláldozzák a nagy ablakokat és a tágas belteret
A mai új autók az érzékelők, a gépi látás használatával igyekeznek segíteni a bunker szerű karosszériába szorított sofőrökön
A technikai-technológia környezet, amelyben a mi magunk és persze az ipar is működik, folyamatosan átalakul. De hogy ez jó vagy rossz, csak utólag derül ki. Vörösmarty Mihály szavaival szólva: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Ki tudja?
Viharos technológiai átalakulás söpör végig az autóipar egészén ezekben az években. Az automobil, ami a Ford T. Model sorozatgyártásba kerülése, azaz 1908 óta a század második harmadáig, vagy még azon túl is alapvetően a mechanika törvényei által meghatározott szerkezet volt, most a szemünk előtt alakul át kerekeken gördülő okostelefonná, esetleg játékkonzollá. Hogy ennek a folyamatnak mi lesz az eredménye, még csak találgathatjuk.
De hogy mire ment bő negyedszázad alatt az autóipar az ezredforduló óta, magunk is megtapasztaltuk. Ehhez nem kell katalógusokat böngészni, húsz éve született teszteket felkutatni. Nekem például elég volt összefutni régi jó ismerősömmel, Egonnal, aki egy kapucsínó mellett megosztotta párhuzamos felhasználói tapasztalatait az ezredforduló, valamint a 20-as évek egy-egy jellegzetes népautójáról.
Egon néhány éve szert tett egy hazánkban népszerű német márka kisméretű SUV-jára. A 2019-ben itthon forgalomba helyezett jármű motorja benzines, még négyhengeres, a gép összeszerelési minősége elsőrangú. Kortársaihoz hasonlóan sok olyan extrával is felszerelték, amelyre az átlagos vezetőnek nincs szüksége, de azért olyanokkal is, amelyek valóban hasznosak. Például hatsebességes a kéziváltója - aminek segítségével meglepően jól fogyaszt -, és van benne tempomat, ami a hosszú utakon pihentet, illetve szintén segít kordában tartani a fogyasztást. A tempomat azonban zűrös helyzeteket is képes teremteni, ha két, tartósan egymás mögött haladó autó közül az egyik bekapcsolva tartja, a másik nem. Az abroncsnyomás kijelzése ugyancsak hasznos, mert így nem koptatja a szükségesnél jobban a futófelületet alacsony guminyomás mellett, és mellesleg nem kell többlet energiát fordítani a gördülési ellenállás legyőzésére, ami szintén a kedvező fogyasztás - és CO2-kibocsátás - előfeltétele. A világítás kapcsolóját Egon a megvásárlás után egyszer fordította automata állásba, azóta úgy maradt. Menet közben a jól ismert ABS, ASR és ESP elektronikák segítenek úton tartani a magas építésű kisautót. Ha pedig már nem lehetne elkerülni az ütközést, akkor első-, oldal- és függönylégzsákok védenék a bennülők testi épségét.
Az autó csak hétéves, vagyis fele annyi idős sincs, mint a hazai személyautó állomány átlagos életkora (16 év). De a szükség úgy hozta, hogy Egon és felesége egy másik, még kisebb autó vásárlását is elhatározta. Ez a jármű azonban sokkal korosabb: egy másik korszak idején, az ezredforduló után hagyta el a gyártósort, vagyis immár huszonéves. Japán gyártmányú mini egyterű - akkoriban még voltak a kínálatban ilyen tágas építésű kisautók is. Motorja - akkor még természetesen - négyhengeres benzines, maga a jármű műszaki-esztétikai állapota híven tükrözi a korát. De Egon barátomat most nem ez foglalkoztatta, abból szempontból hasonlította össze a két családi járgányt, mit nyújthattak új korukban - illetve részben-egészben nyújtanak ma is - a használóiknak.
A kis egyterű extra listája természetesen sokkal rövidebb: a legfontosabbakkal felszerelték, két légzsákja van, kormánya szervós, légkondicionálója ma is virgoncan hűt-fűt, első ablakai motorosak. Sokkal fontosabbak azonban azok az áldásos adottságai, amelyek a konstrukcióból fakadnak. Például egészen elképesztő, hogy a 3,5 méteres apróság ötödik ajtajának nyílása jóval nagyobb, mint a modern SUV-é, és általában a kasztniban elöl-hátul szellősebb a tér. Az újabb SUV hátsó üléseit le lehet dönteni, méghozzá ⅓-⅔ -arányban. A kis japán azonban ezen a téren is győzedelmeskedik, hiszen a hátsó támlák ledöntésével, egy mozdulattal teljesen sík tér keletkezik: az ülőlapok ugyanis egy mechanika segítségével besüllyednek a padlóba.
És ezzel még nem ért véget a kis egyterű találati listája! A csaknem függőleges ablakoknak és határoló falaknak köszönhetően a karosszéria tökéletesen átlátható mind előre, mind hátra, mind átlósan balra és jobbra. Tolatni, szűk helyeken manőverezni, sávot váltani az egyterűvel sokkal ügyesebben lehet. Ezt a tudást vajon miért nem tartották szem előtt a konstruktőrök a 2020-as években? - tette fel a költői kérdést Egon.
Ha a 2000-es évek és a 2020-as évek átlagos családi autóit egymás mellé tesszük, akkor a következő főbb különbségeket állapíthatjuk meg. Az újabb autók karosszériáit csinosabbra, sportosabbra, áramvonalasabbra rajzolták. Kerekeik (sokkal) nagyobbak, világításuk korszerűbb. Ezzel szemben az ezredfordulón, illetve az azt megelőző évtizedben a mérnökök számára még előírták a karosszéria átláthatóságát hátrafelé és átlósan is - persze a szükséges merevség megtartása mellett -, és az utas- és csomagtér tágassága sem vérzett el a szélcsatornás tesztelésekben.
Amiben lényegesen előrébb jutottak a modern autók, az egyértelműen az elektronika, az érzékelők, a gépi látás szerepének a felértékelődése. A fedélzeti számítógépek tudása, ha némi késéssel, de együtt fejlődött a mobiltelefonokéval. Húsz éve a gyakran külföldre autózóknak még jó pénzért kellett navigációs berendezést beszereltetniük, ma már bármely olcsó okostelefon elvégzi a feladatát.
Egonnak vérzik a szíve, hogy az ezredforduló környékén gyártott praktikus kisautók lassan a bontók felé veszik az irányt. No nem azért, mert kimennek a divatból, hanem mert előbb-utóbb megeszi őket a rozsda.
N. V.
