A fénysorompó piros jelzést adott, azonban a sofőr még sem állt meg.
MÁV: 57 útátjárós balesetben 19-en vesztették életüket 2025-ben.
Járdasziget, LED-lámpás sorompó, vörösfény-kamera, mi kell még?
Négy halálos áldozatot követelő útátjárós baleset történt az év első napján Sátoraljaújhelyen. A MÁV hivatalos tájékoztatása szerint a 37-es út és a Pataki utca kereszteződésénél lévő vasúti átjáróban a fénysorompó szabályosan működött és a közút felé tilos jelzést adott, amikor Újév napján délután négy óra tájban egy Mercedes a sínekre hajtott. Az átjáró előtt 80 km/h sebességgel haladó mozdony vezetője vészfékezett, de esélye sem volt elkerülni az ütközést.
A mozdony lökhárítója szabályosan felnyársalta az elé hajtó gépkocsit miközben közel 100 méteren keresztül tolta maga előtt a síneken. Négy utasának, köztük egy 10 éves kislánynak esélye sem volt a túlélésre. Az autót a kislány Londonból hazalátogató keresztapja vezette.
A tragédia kapcsán a MÁV-csoport arra hívta fel a figyelmet a honlapján, hogy az elmúlt évben 57 útátjárós balesetben 19-en vesztették életüket, négyen súlyosan, 12 könnyebben sérültek meg. A baleseteket minden esetben a közúton közlekedők okozták. Arra is emlékeztettek, hogy az elmúlt 17 évben a MÁV hálózatán vasúti átjáróban nem történt a vasút hibájából halálos kimenetelű közlekedési baleset.
A tragédiákat a rendőrségi eljárások megállapításai szerint a figyelmetlenség és felelőtlenség okozta. Az úton közlekedők vagy nem is néznek körül az útátjárókban, vagy rosszul mérik fel a közeledő szerelvény távolságát és sebességét. Úgy gondolják, „még simán átérnek a vonat előtt”, ami olykor sikerül nekik, ezért újra és újra megpróbálják. Előbb vagy utóbb azonban eljön az a nap, amikor tévednek és – mint azt az útátjárós balesetek magas halálozási aránya is mutatja – az lesz az utolsó tévedésük.
Nem magyarázható azonban sem figyelmetlenséggel, sem a KRESZ nem tudásával sem, ha valaki a fénysorompó tilos jelzése ellenére hajt a sínekre. Az sem, ha egy sofőr kikerüli a leeresztett félsorompót és úgy hajt a vonat elé.
A vonatok fékútja a vontatott tömegtől függően akár több száz méter is lehet. A síneken nincs lehetőség kikerülő manőverrel korrigálni az úton közlekedők hibáját. Amikor egy sofőr közvetlenül a vonat előtt a sínekre hajt, már csak a szerencséjében bízhat. Abban, hogy még időben áthajt-e a síneken vagy „elkapja a vonat”.
Nem tipikusan magyar jelenségről van szó. Európa-szerte gyakran történnek közúti tragédiák figyelmetlen, ittas- vagy drogos sofőrök miatt. Mindenütt igyekeznek különféle módszerekkel megakadályozni, hogy az autósok óvatlanul a sínekre hajtsanak, eddig azonban még sehol nem találták meg a „tökéletes” megoldást.
Nem lehet minden útátjáróhoz felüljárót építeni! Ezt még a leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak.
Németországban és Ausztriában a nagy forgalmú utakon teljes sorompókat használnak, amiket nem lehet kikerülni, legfeljebb áttörni. Számos helyen felfestéssel, jellemzően sárga útburkolati jelzésekkel jelölik meg azt a területet, ahol nem szabad megállni. Így érik el – már ha az autósok betartják a tiltást, hogy senki ne hajtson be egy útátjáróba akkor, ha a másik oldalon a feltorlódott forgalom miatt nem tud biztonságos távolságra eljutni a sínektől.
Költséghatékonysági és biztonsági szempontból a legjobb és legelterjedtebb megoldás azonban a középszigetek kialakítása. Az út közepén kialakított „sziget” jó eséllyel megakadályozza, hogy az autós a szemközti sávba áttérve megkerülje a félsorompót.
Számos vasúti átjáróban vörösfény-kamerákkal automatikusan rögzítik azoknak a járműveknek a rendszámát, amelyek áthajtanak a tiloson. A bírság elkerülhetetlen és általában jelentős összegű, így komoly visszatartó ereje van.
Egyes intelligens közlekedési rendszerek ugyanakkor érzékelik, ha a síneken reked egy jármű és azonnali riasztást küldenek a közeledő vonat vezetőjének, de egyes verziók már képesek automatikusan megállítani is a szerelvényt.
Szinte valamennyi vasúttársaság együttműködik a különböző navigációs alkalmazásokkal, melyek applikációi külön hangjelzéssel figyelmeztetik használóikat, ha vasúti átjáróhoz közelednek. Az más kérdés, hogy a sofőr hallgat-e rájuk vagy sem.
Mind több társaság telepít a félsorompóira aktív LED-sort, ami éjszaka és rossz látási viszonyok között is messziről láthatóvá teszi a sorompót, ami így mintegy vöröslő kard állja el az autósok útját. A „dübörgő sávok” vagy rezgőcsíkok (rumble strips) is mind gyakrabban jelennek meg az útátjárók előtt. Kialakításuktól függően csak hangot vagy a sofőr számára is érzékelhető fizikai rázkódást váltanak ki a rajtuk áthaladó járművekben. Így nemcsak, hogy felébresztik az esetleg elbóbiskolt sofőröket, a legtöbb esetben lassításra is késztetik őket.
És ott vannak még a sokkoló kampányok, amelyekkel időnként minden ország él. Brutális esetekről készült videókat mutatnak be, közszemlére teszik a vonattal ütközött autókat, legalábbis, ami megmaradt belőlük.
Hasonlókkal nálunk is próbálkozott a MÁV. A felvilágosító-elrettentő kampányok azonban ideig-óráig hatottak csak. Két kampány között olykor jelentősen csökkent az útátjárós balesetek száma, aztán mintha mi sem történt volna, kezdődik minden elölről. Mert, sajnos, mindig van valaki, aki úgy gondolja:
„Áthajt a piroson, mert ő még simán átér a vonat előtt!”
