A hazánkénál jobb helyzetben lévő svéd autópark járműveinek világítása több mint 25 százalékban valamilyen hibát mutat.
A leghidegebb évszakban korán sötétedik, most derül ki valójában, hogy milyen állapotban vannak a fényszóróink.
A lámpák jó műszaki állapota és pontos beállítása együtt eredményez jó láthatóságot és jó látást.
Az elmúlt évben október 26-án történt meg az óraátállítás Európában, azóta a téli időszámítás érvényes. Az óraátállítás hasznáról rengeteget vitatkoznak a szakértők, de egy jelentős hátránya kétségtelenül van: ősztől tavaszig az autóval közlekedők a munkaidő lejárta után szinte biztosan sötétben vezetnek haza. Ez persze nem mindenkinek egyformán probléma. Aki nagyvárosban, kivilágított utcákon vezet, annak kevésbé zavaró, mint az ingázóknak, és más, települések közötti, kivilágítatlan utakon közlekedőknek.
Ráadásul a fényszórók hibája nem tűnik fel azonnal a sofőrnek. Előfordul, hogy még a tompított fény felére fogyatkozását - az egyik izzó kiégését - sem veszi észre az ember azonnal, különösen, ha sietve indul el. Városban, párhuzamos közlekedés esetén, piros lámpánál van rá esély, hogy az autóstársak jelezzék, ha valamelyik fényszóró nem világít. Kétszer egysávos utcákon vagy városon kívül csak az illető mögött, vagy vele szemben autózó észleli a hibát, és nincs sok eszköze, hogy átadja az információt. A fénykürt felvillantása annyi mindent jelenthet, többek közt sebességmérést vagy más rendőri intézkedést, de rosszallást, netán fenyegetést is, ezért nem valószínű, hogy a sofőr rájön, éppen a fényszóróival lehet gond.
Mellesleg szólva annyi autó fényszórójával lehet annyiféle gond, hogy a figyelmeztetés már-már tapintatlanság számba is mehetne. A svéd gépjármű-ellenőrzési statisztikák azt mutatják, hogy ott átlagosan minden negyedik autó (körülbelül 27 százalék) világítása hibás. Attól tartok, hogy a magyar járműállomány esetében ez az arány rosszabb. Ha minden olyan járműnek a világítását hibásnak minősítjük, amely az előtte haladó gépkocsi hátsó ablakán bevilágít és a sofőr tarkóját melengeti, akkor - saját, szubjektív és kismintás vizsgálatom alapján - a hibásan beállított fényszórók aránya a svédekének legalább a duplája lehet idehaza. Szomorú, hogy még távolsági autóbuszokon is mindennapos a rosszul beállított fényszóró.
Ha azt reméltük, hogy a fiatal járművek korszerű, ledes eszköze javítja a láthatóságot, akkor tévedtünk. A nagyobb fényerő bizonyára jobban bevilágítja a járművek előtti utat, de a hibás beállítás miatt éppen úgy, vagy még inkább zavarhatja a szemközt, vagy éppen velük egy irányban autózókat, mint a hagyományos világítótestek.
Azok a fények, amelyek a jármű helyzetét hivatottak közölni a többi közlekedővel, például, hogy össze ne ütközzenek, ritkábban romlanak el. Ezek közül a féklámpa a legfontosabb, ami nem csak egyszerű jelzőfény, de a követő járműnek nélkülözhetetlen információt szolgáltat a szándékainkról. Szerencsére ritkán megy ki a bal- és jobboldali egyszerre, de ha igen, az komoly közlekedésbiztonsági kockázatot jelent.
Viszonylag új helyzetjelző eszköz a nappali menetfény, a Daytime Running Light (DLR), amely gyakran az illető gyártmány vagy típus vizuális névjegye. Kezdettől fogva led fényeket használtak erre a célra, és emiatt messziről felismerhető az illető modell. Az eszköz annyira népszerűvé vált a használók között, hogy napközben a helyzetjelző vagy a tompított helyett is ezt használják. Csakhogy a DLR-nek nincs hátsó párja, ezért esőben, ködben a körkörös helyzetjelző helyett csak előre jelző fény veszélyes lehet a jármű mögött közlekedők számára. Emiatt az EU új előírása szerint bizonyos - rossz - fényviszonyok közt kötelező felkapcsolni a hagyományos helyzetjelzőt, illetve később a gyártóknak majd előírhatják, hogy a DLR-t kapcsolják össze a hátsó helyzetjelzőkkel. Egyébként a fenti probléma jelenleg egyetlen mozdulattal orvosolható, ha a vezető a fényszóró kapcsolón nem az automata, hanem a fix tompított fényszóró pozíciót választja.
A fények másik csoportja a sofőr számára világítja meg az utat. Ha ezek közül némelyik nem világít, az rontja a sofőr esélyeit az úton maradásra. Ha világítanak, de rosszul világítanak ezek a reflektorok, akkor a szemből érkező sofőrök esélyét rontják arra, hogy az úton maradjanak. Az elvakítás jelensége a nagy teljesítményű, de rosszul beállított fényszórók miatt egyre gyakoribb, és nem csak hazánkban, hanem világszerte. Reméljük, hogy ez nem marad így. Jelenleg csak a korszerű és kifejezetten drága gépkocsik extra felszereltsége az adaptív fényszóró, amely automatikusan szabályozza a led-sugarakat, hogy a szemből érkező vezetőket ne érje a vakítás, minden mást ellenben jól világítson meg. Idővel bizonyára olcsóbb autókba is bekerülnek ezek az okos reflektorok.
N. V.
