A városi közlekedés fő problémái: a torlódás, a környezeti terhelés, a balesetek száma. Továbbá sok helyen a meglévő közlekedési rendszerek már nem elég rugalmasak a változó igények kielégítéséhez. A technológia fejlődése nagyban befolyásolja a közlekedésfejlődést is, lehetőséget teremtve a meglévő közlekedési problémák enyhítésére, ugyanakkor akár új kihívásokat is teremthet. A társadalmi elfogadás kulcskérdés: hiába létezik technológiailag egy új megoldás, ha az utazók ragaszkodnak a saját autóhoz, nem bíznak az önvezetésben vagy kényelmetlennek érzik a megosztott szolgáltatásokat. A városok fejlesztési dokumentumaikban és a közlekedés- és urbanisztikakutatók különböző jövőkép-változatokat határoznak meg.
Fenntartható városi mobilitási tervek a jövőről
Az elmúlt évtizedben számos magyar város készített SUMP, vagyis Sustainable Urban Mobility Plan, fenntartható városi mobilitási terv dokumentumot. A SUMP egy közös európai iránymutatásokra épülő stratégiai tervezési dokumentum, amelynek célja, hogy javítsa az elérhetőséget és magas színvonalú, fenntartható mobilitást biztosítson a városi térségen belül és azon átívelően. Az Európai Bizottság hivatalos meghatározása1 szerint a SUMP egy olyan, a városra és városkörnyékére vonatkozó stratégiai terv, amelyben megfogalmazott célok és megoldási javaslatok az emberek és a vállalkozások mobilitási igényeit szolgálják inkluzív, biztonságos, ellenálló és fenntartható módon. A SUMP a hagyományos közlekedéstervezéshez képest több új elemet figyelembe vesz:
nem az adminisztratív határokból, hanem a funkcionális várostérségből indul ki,
nem egy-egy közlekedési módra koncentrál, hanem az elérhetőséget, élhetőséget és hatékonyságot helyezi előtérbe,
erősen épít a lakosság és az érintettek aktív részvételére,
Ugyanakkor ezen dokumentumok sokszor a jövő technológiai fejlődését nem vagy csak korlátozottan veszik figyelembe, annak ellenére, hogy a szakirodalomban sok szó esik az önvezető járművekről, az elektromobilitásról, a megosztott közlekedésről és az okos, vagyis infokommunikációs technológiákkal támogatott városi mobilitásról.
17 európai főváros, köztük Budapest, fenntartható városi mobilitási tervét vagy ahhoz hasonló dokumentumát elemezve2, a főbb megállapítás, hogy a dokumentumok többsége még mindig csak a „jó öreg” közlekedési megoldásokra épít, és csak korlátozottan tükrözik a mobilitásról szóló technológiai jövőképeket.
A dokumentumokban megosztás, az automatizálás és az elektromobilitás ritkán kerülnek elő. A városi tervek többsége ugyan beszél fejlesztésről és fenntarthatóságról, de meglepően kevés konkrét utalást tesz azokra a megoldásokra, amelyeket ma gyakran a jövő mobilitásának kulcselemeiként emlegetünk.
Ugyanakkor jelentősek a különbségek az egyes városok között. Helsinki terve erősen környezet- és természetfókuszú, ami összhangban van a klímasemlegességi törekvésekkel. Nicosiában, Brüsszelben, Tallinban, Bécsben és Luxembourgban hangsúlyosabb szerepet kaptak a tervben közlekedésbiztonsággal kapcsolatos problémák és célok. Koppenhága és Luxemburg kiemelkedtek a megosztott mobilitás és az elektromobilitás említéseiben, míg Brüsszel és Prága az automatizáláshoz kapcsolódó terveket tartalmaznak az átlagnál jobban. A megosztás, automatizálás és elektromobilitás együtt különösen Luxemburg, Koppenhága, Helsinki, Szófia és Prága dokumentumaiban kapnak nagyobb súlyt, szemben Nicosia, Málta, Stockholm terveivel.
Budapesten 2023-ban fogadták el a legújabb mobilitási tervet, amiben jelentős hangsúly kapott megosztott alapú szolgáltatások és azok fejlesztési szükségessége, valamint ezek közös platformon való kezelése, ún. MaaS (Mobility as a Service, Mobilitás mint Szolgáltatás) keretében. Az ezt megelőző 2019-es SUMP-dokumentumban a megosztás, automatizálás és elektromobilitás együttesen kevésbé fordult elő.
Az egyes városok terveiben a helyi sajátosságok hangsúlyosak. Máltán például a kikötőhöz és kompközlekedéshez kapcsolódó tervek emelkedtek ki, Helsinkiben a szén-dioxidhoz, energiához és kibocsátáshoz kötődő tervek, Rigában a trolibusz, Szófiában a metró, Brüsszelben a MaaS, Budapesten pedig például az élhetőséghez kapcsolódó tervek hangsúlyosak.
A városi mobilitás átalakulása inkább lassú, fokozatos átmenet, nem pedig radikális fordulat lesz, legalábbis a jelenlegi stratégiai dokumentumok alapján. Ez azért fontos, mert ha a városok valóban el akarják érni a fenntarthatósági és klímasemlegességi célokat, akkor a jövőben bátrabban kellene beépíteniük az új technológiákat a tervezésbe, a gyors technológiai fejlődés miatt a stratégia tervezési dokumentumok rendszeres felülvizsgálata szükséges, és erősebben kellene támaszkodniuk az ún. pilot (teszt) projektekre és az ún. living lab (valós környezetben működő tesztmegoldások) kísérletekre, hisz a társadalmi elfogadása a kulcs minden új technológiai, szervezési megoldásnak.
Városi közlekedés jövőképei
A jövő közlekedésében sok a bizonytalanság; a technológia mellett jogi, társadalmi, gazdasági érdekek és környezeti nyomás is alakítja azokat, befolyásolva egy-egy új fejlesztés bevezethetőségét vagy bevezetési ütemét. Ennek megfelelően különböző forgatókönyvek készülnek, felkészülve az eltérő szabályozási, társadalmi, gazdasági feltétekre. A tudományos szakirodalom alapján a három nagy trend mentén – önvezető járművek, a megosztott mobilitás és az elektromos hajtás terjedése – összesen négy forgatókönyv határozható meg3.
Városi közlekedés jövőképei (forrás: 3)
A „Jó öreg közlekedés” forgatókönyv lényegében a mai rendszer továbbélése: a saját autó tulajdonlás és használat marad domináns, a megosztott szolgáltatások csak szűk körben terjednek el, az automatizálás nem hoz áttörést, a torlódások, a környezeti problémák és közlekedési balesetek pedig megmaradnak. Ebben a jövőképben a társadalom alapvetően nem akar nagyot változtatni, és a szabályozás sem kényszeríti ki az új megoldásokat.
A „Csak szép nyugodtan” forgatókönyv a lassú átmenet világa. Itt továbbra is a saját autó használata a főszereplő, de nő az elektromos járművek aránya, és lassan erősödik a megosztott mobilitás is. Egyes intézkedések, például zóna alapú korlátozások vagy a home office terjedése, valamennyire csökkenthetik az utazási igényt és a torlódásokat, de alapvető rendszerváltás nem történik.
Az „Ami az enyém, a tiéd is” forgatókönyv alapján a fordulatot nem az önvezetés, hanem a megosztott mobilitás dominánssá válása hozza. Ebben a változatban sokkal kevesebb a saját autó tulajdonlás és nagyobb szerepet kapnak a közösségi, megosztott és integrált szolgáltatások, például a MaaS-rendszerek. A közösségi közlekedés, a kerékpározás, a gyaloglás és a mikromobilitás jobban összekapcsolódnak, a városok pedig szabályozással is ösztönzik a tisztább és helytakarékosabb megoldásokat, például autómentes vagy zéró emissziós zónákkal. Ebben a modellben a társadalmi attitűdök is változnak: az emberek kevésbé ragaszkodnak az autótulajdonhoz.
A „Technmániás mobilitás” forgatókönyv technológiailag legelőrehaladottabb jövőkép. Itt az önvezető és elektromos járművek széles körben elterjednek, ráadásul sok esetben megosztott formában működnek. A járművek közötti folyamatos kommunikáció miatt a forgalom optimalizáltabb, kevesebb parkolóhely kell, és a felszabaduló városi területeket más célokra is lehet használni. Az automatizálás hatására javul a közlekedésbiztonság. A közlekedés környezetbarátabbá és rendezettebbé válik. A közösségi közlekedés továbbra is fontos szereplő marad. Ez a leginkább „okosvárosi” jövőkép.
Várhatóan a közeljövőben, a 2030-as években nem radikális, hanem inkább fokozatos átalakulás várható. A legvalószínűbb forgatókönyvek a „Csak szép nyugodtan” vagy az „Ami az enyém, a tiéd is”. Vagyis vagy lassú technológiai és szerkezeti átmenet jön, vagy a megosztott mobilitás jelentősebben erősödik. A városi közlekedés jövője valószínűleg nem egy hirtelen önvezető járműves forradalom lesz, hanem egy lassabb elmozdulás a megosztottabb, elektromosabb és részben automatizáltabb rendszerek felé.
Dr. Földes Dávid
Forrás:
